Linda és Laura már a megállóban álltak. Zsófinak és Ernának a négyórás busszal kellett volna érkeznie, de már húsz percet késtek. Az ikrek kezdtek átfagyni, hiszen tél közepe volt, január huszonnyolcadika. A hó folyamatosan esett, beborította Laura dzsekijét kapucnistól, és már a csizmájába is kezdett beszivárogni. Linda sötétkék és zöld csíkos sapkája tiszta fehér volt, a minta alig látszódott ki. A hajuk csuromvíz, és vacogtak.

Mindent hó borított, amerre csak látni lehetett. Fehérbe burkolózott az egész világ. A lányok alig láttak az orrukig, és az utak is jegesek voltak. Csak remélni lehetett, hogy nem történt baleset valahol, és nem azért késik a busz. Vagy egyáltalán nem jár az út miatt. A lányok aggodalma alaptalannak bizonyult, fél ötkor ugyanis megjelent két fényszóró, és hamar felbukkant mögötte a hozzátartozó kék csuklósbusz. Zsófi és Erna szinte az ajtóhoz voltak préselődve, majdnem hasra estek, amikor az kinyílt. Erna szerencsére megállt a talpán, de Zsófit az ikreknek kellett elkapni, mivel a mögötte lévő, kissé türelmetlen utasok olyan sajátos módszerekkel akartak minél hamarabb leszállni, mint például a könyökkel bökdösés, táskával hadonászás és egyébb fájdalmas módszerek.A lányok gyorsan félreálltak az útból, nehogy még valaki áldozatául essen a buszról leszálló embertömeg sodrásának.

- Na hogy vagytok? - kérdezte Erna, és lesöpört a válláról egy kisebb méretű hókupacot, amelyet az arra rohanó gyerekek véletlenül rá dobtak egyik iskolatársuk háta helyett.

-Egész tűrhető volt a tegnapi nap - mondta Linda. - Szerencsére nem írtunk dolgozatot, ami ilyen tanárok mellett kész szerencse. Laurát edzésen fejbedobták röplabdával...

- Csak nem az a liba Betti volt? - vágott közbe Zsófi.

- De, eltaláltad, ki más lett volna? - helyeselt az áldozat - de Linda visszaadta a kölcsönt. Szegény Betti kétszerakkora fejjel ment haza, mint jött! De szerencsére az egója kicsit kisebb lett - nevetett Laura.

Ezen elnevetgéltek kicsit, de aztán úgy döntöttek, ideje elindulni Lindáék házához, mert Orsit oda viszik kocsival. Igazi csajbuli lesz az egész hétvége.

Lassan ballagtak a havas-jeges járdán, nehogy valaki elcsússzon. Az ég kezdett kitisztulni, a hóesés elállt. A nap is kisütött, bár az idő még mindig hideg volt. Még jobban lelassult a négy lány lépte, napfürdőztek kicsit.

Hirtelen megcsörrent Linda telefonja. Mind összerezzentek, Linda pedig a füléhez kapta a mobilt. Csak anyu az, formálta szájával hangtalanul.

- Halló! Linda vagyok.

- Szia Linda! Ernáék megérkeztek már?

- Hát persze anyu, már rég! Elindultunk hazafelé.

- Akkor rendben. Orsi itt vár titeket. Szia Linda! Üdvözlöm Laurát is! - Linda gyorsan odadugta Laura orrá alá a telefont, mire az belekiáltott egy harsány Szia anyu!-t, majd letette.

Továbbmentek. Az út enyhén lejtett, így még lassabban kellett menniük, s ez a tempó már csoszogásnak is beillett volna. Néhány perc múlva mégis odaértek a fekete mintás vaskerítéssel körbevett, hatalmas házhoz. A falak sárgák voltak, a bejárattól kövekkel kirakott, kanyargós út vezetett a kapuig. Linda elővette a kulcsot a zsebéből, és már bent is voltak az udvaron. Körben kis facsemeték sorakoztak, mindet hó borította.

A lányok végigsétáltak az úton. A barna mahagóni ajtó nem volt bezárva. Gyorsan bementek, és máris megérezték a meleget, no meg a grillcsirke és a húsleves illatát. Felakasztották kabátjaikat a ruhatartóra, melynek ezután csak a talpa látszott ki a hatalmas ruhatömeg alól, melynek javarésze átázott, és fáradtan csöpögött az alatta lévő esernyőtartóra, illetve a benne lévő esernyőkre.

A bejárati ajtótól hosszú folyosó húzodott, mely kettészelte a lakást. Végéből nyílt a hatalmas étkező, melytől jobbra volt - az étkezőnél hajszálnyival kisebb - konyha. A folyosó jobboldalán volt három szoba: az első a két szűlőé, a másodikat az ikrek öccse, Máté  birtokolta, a harmadikban pedig Linda és Laura lakott. Balra csak egy ajtó volt, a szülői hálószobával szemben. Ez volt a hatalmas nappali, melynek egy kis részét elkerítették, és irodává alakították.

A lányok levették a cipőjüket is, majd az ikrek szobája felé vették útjukat, de félúton Katába ütköztek, aki épp Máté szobájából jött ki - egy nagy kosár szennyessel a kezében.

- Szia anyu! - köszöntek az ikrek, és Erna és Zsófi is elmotyogott egy-egy Jó napot!-ot.

- Jaj lányok, mondtam már, hogy tegezetek nyugodtan! - mondta Kata - de menyjetek gyorsan, mert Orsi már nagyon vár! Szépen berendeztük a szobátokat, lányok, kényelmesen elfértek majd benne!